Borsi-Kálmán Béla, az ELTE Kelet-Európa Története Tanszékének professzora
hosszú évek óta foglalkozik a magyar nemzetté válás- és nemzettudat
problematikájával, amelynek keretében főként arra a kérdésre keres választ,
hogy a sajátos kelet-közép-európai társadalomtörténeti és mentális viszonyok
közepette hogyan ment végbe a francia típusú nemzetállami modell adaptációja,
illetve ennek eredendő fogyatékosságai miként hatottak a térség többi
népével/nemzetével (különösen a románsággal) fenntartott kapcsolatainkra.
Kutatásai során egyre inkább arra a meggyőződésre jutott, hogy e bonyolult
viszonyrendszer megértésének kulcsa az általa (Szemere Bertalan, Kemény
Zsigmond, Takács Péter és Tóth Zoltán nyomán) „nemesi polgárisodásnak”
nevezett jelenségcsoport, amely máig ható érvénnyel alapvetően határozta
meg „nemzeti alkatunkat”, a környező népek hozzánk való viszonyulását és,
egyebek között, magyarázatot nyújt a magyarországi zsidóság XIX. század végi/
XX. század eleji sikeres társadalmi betagozódására és csaknem maradéktalan
megmagyarosodására. S egyszer talán e „megközelítés” módszeres érvényesítése
vezethet el a magyar nemzettest különféle szegmenseinek egymással való
„megbékéléséhez”, továbbá a jelenlegi elkeserítő „szekértáborosdi” lezárásához
és gondolati meghaladásához.

Temesvar (2)